A hajdina más néven pohánka, tatárka (Fagopyrum esculentum) Ázsia középső részén honos. Innen az V. században került el a keleti országokba (Japánba és Kínába). Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába került.

A hajdinát a hétköznapi életben a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják, de botanikailag a keserűfűfélék családjába tartozik.
Hazánkban termesztése és fogyasztása mindig kismértékű volt, ennek oka valószínűleg a hajdina viszonylag alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága.
A hajdina jellemző tápanyaga a többi gabonaféléhez hasonlóan a szénhidrát, amely nagyrészt keményítő és élelmi rost. Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. E-vitamin, B2-vitamin és B1-vitamin tartalma jelentős. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. A hajdina alkalmazható a Candida albicans fertőzés étrendi kezelésében is.

A hajdina a régebbi korokban (és egyes területeken még ma is) a táplálkozás szerves részéhez tartozott. Leggyakrabban kását főztek belőle, a legtöbben napjainkban is csak ebben a formában ismerik, pedig a hajdina ennél lényegesen sokoldalúbb.
Elkészítése egyszerű: először is alaposan mossuk meg! A pici, barna magok főzéskor megdagadnak, ezért kb. kétszeres mennyiségű vizet igényelnek, ám gyorsan megpuhulnak. A növényből készíthetünk köretet, levesbetétet, jól illik rakott ételekbe és töltelékekbe. A megfőtt hajdina ízében nagyon hasonlít a tarhonyára, ezért kiválóan helyettesíthető minden olyan ételben, melyben tarhonya szerepel. De ehetjük köretként salátákhoz, szószokhoz, sült zöldségekhez vagy akár pörkölthöz is. Ízesíthetjük bazsalikommal, izsóppal, majoránnával vagy édesíthetjük aszalt gyümölcsökkel, mézzel. Hántolt szemeit egyes vidékeken használat előtt megpörkölik, így a belőle készült étel kellemes dióaromát áraszt.

Beletesszük a hozzávalókat a turmixgépbe kivéve a mákot és a kakaót. Természetesen ezekből is lehet beletenni, akkor eleve egy csokis mákos masszát kapunk.
Össze turmixszoljuk. Vizet nem kell hozzá adni, mert annyi almát teszünk bele, hogy elég legyen annak a leve. Beletesszük egy tálba. Megszórjuk a tetejét jó sok mákkal (ízlés szerint), egy almát díszítésnek rávagdosunk, és leöntjük a kakaóöntettel.

Gyakorlatilag a pásztortarhonya mintájára készül. Olajon pirítsuk üvegesre a felaprított hagymát, majd adjuk hozzá a jól megmosott hajdinát. Rövid ideig pirítsuk együtt és öntsük fel kétszeres vízzel. Sózzuk, fűszerezzük (pirospaprika, bors...), végül rakjuk bele az apróra kockázott krumplit. Így együtt 20 perc alatt mindkettő megpuhul. Aki szereti, halmozzon rá sült hagymát.
 

A hajdinát alapos öblítés után futtassuk meg egy kevés olajon, adjunk hozzá kétszeres mennyiségű vizet és főzzük puhára. Közben vágjuk apróra a hagymát, azt is tegyük fel pirulni, majd adjuk hozzá a szintén kockára vagdosott padlizsánt. A pici rózsákra szedett karfiolt pároljuk meg. A megfőtt hajdinához keverjünk hozzá egy fél doboz paradicsomkonzervet és fűszerezzük ízlés szerint.
Egy jénaiba terítsük el a hajdinát, simítsuk el rajta a hagymás padlizsánt, a harmadik réteg a lecsepegtetett karfiol halom legyen. A növényi tejszínt, amennyiben azt használjuk, keverjük el a citrom levével (kefir esetén ez nem szükséges) és öntsük a rakottas tetejére.
180 fokon süssük 35 - 40 percig.

Szezámmag