|
|
|
|
|
![]()
|
||
|
KUSZKUSZ
A kuszkusz talán az Észak - Afrikai konyha egyik leghíresebb alapanyaga. Hasonlóan használják, mint Ázsiában a rizst, szinte minden étkezésnél felbukkan. A kuszkuszt hagyományos gabonából, árpából készítik. A
kuszkusz berber
eredetű szó, olyasmit jelentett,
hogy „jól megsodort”.
Sok
helyen még ma is kézzel
sodorják-pödörik
gömböcökké,
enyhén benedvesített
és belisztezett
keménybúzadarából. A lisztes víz vékony filmmel vonja be a parányi labdacsokat, melyeket azután különböző méretű sziták segítségével méret szerint szétválogatnak, leszitálván róla a fölösleges lisztet is. Aztán szétterítik a napon, s kiszárítják. Az eljárás lényege az, hogy egy pergős valamit állítsanak elő, vagyis a gőzölés vagy áztatás során ne keletkezzen belőle pempő (mint a tejbegríz vagy a puliszka esetében). Van borsó nagyságú is, de minél gyakorlottabb valaki, annál apróbbra sodorja a szemeket. Az apróbbak neve „szeffa”, főként édességhez vagy töltelékhez használják. A nagy szeműt „mhammszának” hívják a marokkóiak. Európában bulgur néven ismert egy nagy szemű kuszkuszféleség: ezt gyakran használják „taboulé”, azaz kuszkuszsaláta készítéséhez. (Lásd: Bulgur)
A
Maghrebben nem is olyan rég még
óriási
mennyiségeket készítettek
házaknál,
hogy
legyen tartalék a
nagyobb családi
események
megünnepléséhez. Maga a
daramorzsolás is ünnep volt, hiszen sok asszony
jött
össze, vidám
pletykálkodással,
énekléssel
töltötte a napot. Marokkóban most is van,
aki ad a
finom részletekre, s házhoz rendeli a
„dadákat”, vagyis a kulináris
hagyományok
és titkok őrzőit. A dadák igencsak misztikus
asszonyok,
származásukról kérdezni
tilos, annyit lehet sejteni, hogy rabszolgák
leszármazottai, s
többnyire fekete
bőrűek.
De
manapság azért arrafelé is ritkul a
házi
készítésű kuszkusz. A gyári
pedig
három minőségben kapható (finom,
közepes
és durva). Elterjedt az előfőzött
változat is. Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog,
jegyezzük meg, hogy
kuszkusz készülhet más
gabonákból is:
például árpából,
kölesből,
kukoricából,
árpacsírából, vagy
akár
kenyérmorzsából.
Az alapszabályok: áztatás és szakaszos gőzölés A jó kuszkusz a készítés során többszörösére duzzad, de nem válik ragacsossá vagy csomóssá. Ha betartunk néhány alapszabályt, lágy, illatos és pergős lesz. (A dobozon szereplő használati utasítások többnyire rosszak.) A kuszkuszt széles tálban bőséges hideg vízzel öntjük fel. Néhány perc múlva a vizet leöntjük róla, s húsz percig pihentetjük, hogy elkezdje megszívni magát a vízzel. (Ha van nagyobb szűrőnk, az is jó, ha abba tesszük, s néhány percig átfolyatjuk rajta a vizet.) Pihenés alatt időről időre nedves kézzel gereblyézzük át, lazítsuk fel a kuszkuszt.
Ezután
a hús főzőleve (vagy egyszerűen csak
gyömbéres, sáfrányos,
kurkumás
sós
víz) fölé gézzel vagy laza
szövésű konyharuhával bélelt
szitát
helyezünk, s
beleöntjük a kuszkusz felét. Amint
átjárta a gőz (5 perc),
rászórjuk a
másik
felét, s gondosan elsimítjuk, morzsolgatjuk,
fellazítjuk. Nedves ruhával
letakarjuk a szitát, kicsire állítjuk
a
lángot, húsz percig hagyjuk gőzölődni.Húsz perc után levesszük a szűrőt, megpermetezzük a kuszkuszt egy pohárnyi hideg vízzel, kávéskanálnyi sóval, majd szment (lásd: Kuszkusz – az étel, külön keret) morzsolunk bele. Használhatunk olívaolajat is, ettől kicsit feszesebb lesz az állaga. Tíz
percig állni hagyjuk, majd visszatesszük
gőzölődni,
újabb húsz percre. A
végén még egyszer enyhén
vizezzük
és vajazzuk. A víz helyett
használhatunk
húslevest is. Akkor jó, ha a kuszkusz
lágy
és pereg, nem szabad száraznak
lennie. Felhasználási
módja rendkívül változatos,
eszik
hússal
(csirkével, báránnyal,
nyúllal,
marhával, borjúval, kacsával
egyaránt),
hallal
keverve, híres fűszerei a gyömbér, a
fahéj, a
kurkuma és a koriander.
Természetesen zöldséges raguval is
készítik. Édességnek
is finom, tejjel,
mézzel, aszalt gyümölcsökkel. A kuszkusz egytálételt Afrikában mázas cserépedényben készítik, a kuszkuszt az étel gőzében főzik: alul a hús és a zöldség rotyog, fölötte szitán pedig a kuszkusz. Itthon, ha nem kapunk speciális alumíniumedényt (nem olyan könnyű beszerezni), egy magas falú lábosra helyezzünk sűrű szitát: a lábosban főzzük a húst és a zöldséget, fölötte, a szitán gőzöljük a kuszkuszt. A kuszkuszból készülhet saláta is, hagyományosan ezt nevezzük Taboulé-nak (tabulé). Az arab országokban nagyon elterjedt, frissítő, fűszeres étel, elkészítése pedig igen egyszerű. Taboulé: (2-3 személyre) 30 dkg Tellér kuszkusz 4 db nagy paradicsom ![]() 1 db uborka 2 db nagy vörösghagyma 2 db citrom ½ ½ 3 ek. olivaolaj só A paradicsomot, az uborkát és a hagymát megmossuk, meghámozzuk. Apró darabokra vágjuk, citromlével meglocsoljuk. Hozzákeverjük a finomra vágott petrezselymet és a mentalevelet is. A kuszkuszt forró sós vízzel felöntjük, egy fél órát állni hagyjuk, hogy megduzzadjon. Ha szükséges, még öntünk rá vizet. Kevés olívaolajjal meglocsoljuk, majd összekeverjük a zöldségekkel. Az egészet legalább 3 órán át a hűtőszekrényben pihentetjük. Hidegen tálaljuk. Marhahúsos Kuszkusz: (4 személyre) ![]() 50 dkg marhahús 1
fej vöröshagyma
3
gerezd fokhagyma10 dkg sárgarépa 10 dkg fehérrépa 10 dkg zellergumó 20 dkg burgonya 10 dkg cukkíni (vagy tök) 10 dkg paprika 15 dkg paradicsom 1 dl olívaolaj erős paprika (ízlés szerint) 1 csipet római kömény 30 dkg Tellér kuszkusz 2 dl paradicsomlé A
húst megmossuk, leszárítjuk,
és nagyobb kockákra
vágjuk. A zöldségeket
értelemszerűen megtisztítjuk és
megmossuk. A hagymát, a
fokhagymát finomra, a többi
zöldséget nagyobb darabokra vágjuk. |
|
|