Elég csak meghallani a nevét, és bizonyára mindenkinek a nap "ugrik be". Színe, "sugarai" és az a tény, hogy "felkel" és "lenyugszik", mind-mind a napra való asszociálást erősítik bennünk. Jelentésének van néhány nem egészen pozitív vonzata is: miután gondolkodás nélkül, rabszolga módra követi a napot, a belebolondulás, belehabarodás jelképeként is ismert. Folyamatosan változtatja a helyzetét, ezért néha a megbízhatatlanság szimbóluma is.

A görög mitológiában Klütia, Héliosz szerelmese. Amikor Héliosz elhagyja őt valaki másért, beárulja apjánál vetélytársnőjét. De Héliosz mégsem tér vissza Klütiához, akit egyre jobban emészt a vágy. Mindig Hélioszra - a napistenre - néz, folyton feléje fordítja a fejét... mígnem napraforgóvá változik. Daphné emblémáján is látható, akibe beleszeretett Apollón, aki szintén napisten. A kínai hagyományokban e virág a hosszú élet és a mágikus erő jelképe. Az ősi kultúrák szinte kivétel nélkül napvallásúak voltak. A mezopotámiaiak is az "égre nézve" születtek. A sumer égisten - An - mellett megtalálhatjuk Uta napistent is, akit szárnyas napkoronggal ábrázoltak. Egyiptomban a felkelő nap Hóruszt jelképezte, amikor a zeniten állt, akkor Ré szimbóluma volt, Ozirisz pedig a lenyugvó napnak felelt meg.

A hindu hitvilágban a nap Varuna szeme, Siva sugarai pedig életet adnak a világnak. A buddhizmusban a nap sugarai Buddha fényét jelentik. Iránban Ormuzd szemeként ismert. Az iszlámban Allah "mindenlátó és mindentudó" szeme "isten jele a mennyben és a földön". A taoizmusban a jang összetevő, a mennyei erő kifejezésére szolgál. A kereszténységben az ember isteni lényegére utal. A keresztre feszített Jézus mellett ábrázolt nap és hold az ő kettős természetét jelképezi. I. (Nagy) Konstantin császár idejéből ránk maradt egy nagyon ritka Krisztus-ábrázolás, amikor is napistenként látható. A nap Mihály arkangyal tartózkodási helye, a hold pedig Gabrielé. Aquinói Szent Tamást a mellén egy nappal szokták ábrázolni.

 Magának a napnak az ábrázolása is hasonlít a napraforgóéhoz. Sokszor korong, kör vagy egy pontból kiinduló vonalak formájában láthatjuk. A napraforgó (Helianthus annuus) Peruban és Mexikóban őshonos, és az amerikai indiánok régóta termesztett növénye. Európába dísznövényként került a XVI. században, majd kb. 200 éve felfedezték, hogy kiváló olaj készíthető belőle. Ettől az időtől kezdve nemesítésére igen nagy gondot fordítottak. Napjainkban a táplálkozási szokások változásával előtérbe került a növényi olajok fogyasztása, melynek eredményeként a napraforgó termesztése is nagy fontossággal bír.

A napraforgómag energiatartalma a többi olajos maghoz hasonlóan jelentős. Zsírtartalma értékes, mert gazdag forrása a telítetlen zsírsavaknak, főleg linolsav és olajsav található benne. Mértékkel fogyasztva (a nem sózott változatot!) fontos szerepe lehet a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, mert e zsírsavak hozzájárulnak a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez, és a vérnyomást is kedvezően befolyásolják. Élelmi rost tartalma miatt a fent említett megbetegedésekben szenvedőkön kívül a cukorbetegek, kismamák és idősek számára is javasolható. A napraforgómag kiemelkedő B1-vitamin-forrás, melynek fontos szerepe van a szénhidrát-, aminosav- és az alkohol-anyagcserében. A vitaminok közül említést érdemel még E-vitamin-tartalma, mely jelentősen hozzájárul a káros szabad gyökök sejthártya- és DNS-károsító hatásának csökkentéséhez, ezért hasznos összetevője lehet a daganatmegelőző étrendnek, valamint sportolók számára is ajánlható.

Étkezési célra a napraforgó magját használják natúr vagy sózott változatban. Forgalomba legtöbbször pirított vagy pörkölt formában kerül. Otthoni pirításkor ügyeljünk arra, hogy az kíméletesen történjen, a magvak világos színűek maradjanak, mert hőkezeléskor értékes zsírsavainak egy része tönkremegy. A napraforgómag érdekes és értékes kiegészítője lehet leveseknek, salátáknak, raguknak, zöldségköreteknek, mártásoknak, rakott-töltött, csőben sült ételeknek, uzsonnakrémeknek, müzliknek, süteményeknek, turmixoknak. Belőle készítik a hidegen vagy hagyományos módon sajtolt napraforgó olajat, mely alapanyaga lehet egyes olajkeverékeknek, margarinoknak is. A napraforgó sárga virágait a népi gyógyászat megszárítva és leforrázva teaként ajánlja magas vérnyomás kezelésére és lázcsillapításra. Az olaj kinyerése után visszamaradt darát takarmányozásra, a magot madáreleségként és ipari célra (szappan-, festékgyártásra) is használják.

 Napraforgó tea:

A zellert meghámozzuk és vékony negyed szeletekre vágjuk. Kis lábasba tesszük, annyi vizet adunk, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, hozzáadjuk a borecetet, az olajat, és felforraljuk. A lángot elzárjuk és fedő alatt hűlni hagyjuk. Kihűlve szintén negyed karikára vágott lilahagymát, napraforgómagot és apróra vágott snidlinget szórunk rá.

Meglangyosítjuk a tejet, és a felébe 1 teáskanál cukrot keverünk. Belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk felfutni. A liszthez adunk 1 púpozott teáskanál sót, és összegyúrjuk a felfutott élesztővel, és annyi tejjel, hogy összeálló, nem túl lágy tészta legyen. Beledagasztunk még 0,5 dl napraforgóolajat, és a tésztát lazán, frissen-tartó fóliába csomagoljuk, és éjszakára a hűtőbe tesszük, kelni hagyjuk. Másnap 7 részre osztjuk. 1 tojást szétválasztunk, és külön a fehérjét, külön a sárgáját kicsit felverjük. Egy kis tálban előkészítünk pucolt napraforgómagot, és hat szelet sonkát vagy tarját. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral. Egy tésztagombócot ovális alakúra kinyújtunk, és ráteszünk egy szelet sonkát, vagy tarját. A hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük, és a keletkezett tésztahurka végeit összenyomjuk. Így egy kis koszorút kapunk, amit a sütőpapírra teszünk. Ezt megismételjük még öt gombóccal. A koszorúkat megkenjük a tojás sárgájával. A hetedik gombócot hat egyenlő részre osztjuk, és kis gömböket formálunk belőlük. A gömböket egyenként a tojásfehérjébe, majd a napraforgó magokba forgatjuk, és a koszorúk közepébe tesszük. Konyhai ollóval több helyen becsipkedjük a koszorú oldalait. Még egy kicsit kelni hagyjuk a tésztákat, majd 175 fokon pirosra sütjük.

Kuszkusz

Köles

Bulgur

 Hajdina

Napraforgó

Csicseriborsó

Adzuki bab/ Mungó bab