Élettani hatásai: B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; fehérjét, növényi olajat, keményítőt, szerves sót, rostot tartalmaz. Csak hántoltan használható. Fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít bizonyos bőrbetegségek gyógyulásában, a fogak épségének megőrzésében. Pakisztánban az árpát a szívgyógyszerének nevezik, mert az infarktus kockázatát és a koleszterint csökkenti. A legjobb bébi ételek és tápszerek a hatvanas  években árpából készültek. A japán Hagiwara egészség kutató intézetben a kutatások megmutatták, hogy az árpa a legkiválóbb forrása azon tápanyagoknak, amelyekre testünknek a növekedéshez, helyreállításhoz és jó működésre szüksége van.

Rizs

A rizs a világ második legfontosabb gabonafajtája, hiszen több billió ember alapvető tápláléka. A rizst már az újkőkorban ismerték, és Kínában már évezredek óta termesztik. Európában a 8. században ismerték meg először a spanyolok, Amerikában viszont csak a 17. században vált népszerűvé. 2005-ben 700 millió tonnát termeltek a világon – elsősorban Kelet és Dél-Kelet Ázsiában, de Afrikában is jelentős a termesztése.

Alapvetően két rizs fajta létezik -  az afrikai Oryza glaberrima és az ázsiai Oryza sativa. Európában az ázsiai rizs fogyasztása a jellemző. Két típusú rizs létezik – hosszú és rövid szemű. A rövid szemű rizst általában „ragadós”  és krémes ételekhez alkalmazzuk – pl rizottó, sushi, tejberizs, rizsgombóc, rizses desszertek. A hosszú szemű rizs szemek főzés során nem tapadnak össze, így ideális köretekhez,  húsos-zöldséges-rizses főételekhez. A fekete vadrizs  azonban nem rizs, hanem egy fűféle, bár rizsként fogyasztjuk!

A rizs lehet barna és fehér. A barna rizs a természetes, ugyanis csak a külső héját, a pelyvát távolítják el, amit a mag belső héja, a korpa fed. A fehér rizs hántolt, azaz lekoptatják a pelyvás héj alatti hártyát és eltávolítják a szemekről a korpát és a csírát – ez a fényezetlen fehér rizs, amit tovább fényeznek glükózzal és talkummal. Így a szemek kevésbé főnek szét, nem tapadnak össze. Azonban a hántolás során az eltávolított korpával értékes tápanyagok is elvesznek. A rizs felhasználása változatos -  a kevésbé jó minőségű szemekből készítenek rizspelyhet, lisztet, tésztát, szirupot, bort, pálinkát, sört, ecetet stb.

 A rizs biztosítja az egész emberiség kalória-bevételének több mint egy-ötödét! Azonban csakis a barnarizsnek magas a tápértéke, mert a hántolás és fényesítés során a rizs elveszti a B vitaminok mintegy 70%-át, és a vastartalmának 60%-át. Továbbá a hántolt rizs magas Glikémiás indexe végett nem ajánlott diabetikusoknak, de azoknak sem, akik túlsúlyosok. Bár manapság lehet kapni B1, B3 vitaminokkal dúsított hántolt rizst is.

A barnarizs „harapósabb”, mint a hántolt rizs, íze kissé diós. Ha mégsem ízlik, a hántolt rizsnél még mindig jobb az opál rizs fogyasztása, amit még a héjában felgőzölnek, így tápdúsabb (a színe eredetileg barnás, mire megfő, kifehéredik). Ezt gyors vagy félkész rizsnek is nevezik - zacskós rizsként kapható Magyarországon.

Mák

Régen termelt növény, amely a magyar konyhának jellegzetes fűszerét, a mákszemet adja. Míg Európa legtöbb országában többnyire csak péksütemények szórására használják, nálunk több ételben is használjuk: például a mákos bejgli, rétes és tészta készítéséhez.

A mákot és az ópiumot már Kr.e. 2500 körül is gyógyszerként ismerték. Az asszír gyógyászatban a mákot "az öröm növénye" néven tartották számon. Az ókori Egyiptomban a Görögországból származó ópiumot orvosi és hedinisztikus célokból egyaránt bevették.

A régi házi-kertekben mindig termeltek (legalább a családi szükséglet kielégítésére) egy-két sor mákot. Ennek a termését azonban - sajnos - nemcsak az ételek ízesítésére használták, hanem olykor a zöld mákgubóból készített főzettel a gyerekeket is elaltatták, hogy az anya zavartalanul tudjon a mezőn dolgozni. A mák egyébként is ősi vajákos növény. Eredetét pontosan nem ismerjük, de feltételezhetően Afganisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán az őshazája. Évezredek óta termelik, hiszen már Hippokratész is arról ír i. e. 460-ban, hogy a görögök ás az egyiptomiak a zöld máktok nedvét, mint gyógyszert ismerték; és fájdalmak csillapítására görcsoldóként, valamint köhögés ellen használták.

Avasodásra erősen hajlamos, sokáig nem lehet eltárolni.

Dió

A diófa Perzsiából származik, melynek közel 21 fajtája ismert a világban. A fa csonthéjas gyümölcse a dió. Neve a latin Juglans regia-ból származik, mely király diót jelent. Elnevezéséhez többféle történet is kapcsolódik. Egyesek szerint Jupiter főistenről kapta dicső nevét, hiszen az istenek kedvelt gyümölcse volt. Még mások szerint azért kapta királyi titulusát, mert a diófa koronája hatalmas. Őseink a Volga vidékén ismerkedtek meg a dióval és hozták magukkal hazánkba. Azóta sikere töretlen és számos jótékony hatása van a szervezetünkre.

Ásványis anyagok: kalcium; vas; magnézium; foszfor; kálium; nátrium; cink; réz; mangán; szelén.

Vitaminok: C vitamin;thiamin; ribofavin; niacin; pantothenic savanyú B6 vitamin; folsav; A vitamin; E vitamin (alpha-tocopherol); E vitamin (delta-tocopherol); E vitamin (gamma-tocopherol); K vitamin.

Mint láthatjuk számos ásványi anyagot, és vitamint tartalmaz. Emellett a dió nagyszerű forrása a telítetlen zsírsavaknak, és néhány szem dió egy-egy magas zsírtartalmú, nehéz étkezés után normalizálhatja a koleszterinszintet. Segít megőrizni a vérerek rugalmasságát is A gyümölcsben ráadásul sok omega-3 zsírsav és antioxidáns is található. Néhány tanulmány szerint napi egy uncia dió elropogtatása segít megvédeni a szívet a betegségektől. Vértisztító, ugyanakkor serkenti az emésztést is. Nagyon hatékony gyomor- és bélhurut ellen.

Kutatások kimutatták, hogy a diófogyasztás csökkentheti a nőknél gyakori 2-es típusú cukorbetegséget. A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy fontos szerepe van a rák megelőzésében, mert a dióban található polifenolok egyes tagjai: antimutagén és antioxidáns aktivitással bírnak, így segítenek a rákburjánzás kialakulásának a megakadályozásában.

Számos jótékony hatását a kozmetikai ipar sem nézte tétlenül. Bőrbetegségekre, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén ezek lemosásra, borogatására, gyulladásgátlásra használják.

Karácsonyi finomság: Az ünnepek közeledtével a dió előkerül a kamra mélyéből, hiszen a sütemények kedvelt összetevője. Pedig a dióból nemcsak desszertet készíthetünk, hanem főételt, salátát, köreteket, likőrt, olajat, szószokat is. Mindehhez csak a képzeletünk szabhat határt!

Mazsola

A gyümölcsközpontú táplálkozásban a változatosság alternatíváit nyújthatják a friss gyümölcsök szárítási folyamatával nyert aszalványok, mint a mazsola. Ugyancsak javallt belőlük is naponta fogyasztani akár müzliben, süteményekben, akár mazsolaborként vagy "csak úgy" - a markunkból.

A friss szőlő csodálatos (egyebek mellett vitalizáló - egészségmegőrző, tisztító, szomjoltó, hidratáló, fiatalító, vírus- és baktériumellenes, allergia- és gyulladásgátló, valamint konkrét betegségekkel szembeni belsőleg és külsőleg gyógyító) hatását szárított formájában, mazsolaként sem veszíti el. Mi több, ezek a kis "bogyócskák" koncentráltan sűrítik magukba mindazt az erőt, amit friss állapotukban a napsugarak belecsempésztek.

Cukortartalmát a gyorsan lebomló gyümölcscukor adja, így szárított formában nagyobb mennyiségben van jelen, mint a friss szőlőszemekben, amit a cukorbetegeknek figyelembe kell venniük. A számos fajta közül a legédesebb a legvilágosabb színű aranymazsola. Érdemes tudni azonban, hogy gyógyhatás szempontjából mégis inkább a sötétebb (legsötétebb) fajták – mértékkel történő – fogyasztása ajánlott: minél mélyebb tónusú ugyanis egy mazsola, annál nagyobb ásványianyag - és vitamintartalommal rendelkezik. Minél kevesebb mag rejlik a fajtában, annál jobb minőségű.

Egész évben kellemesen egészíti ki táplálékainkat, édesítésre is alkalmas.